SAVTALANÍTÁS – 2. rész

A gyomor: sav- és bázistermelő szerv
A gyomor sósavat termel, melyet gyomorsavnak is nevezhetünk. Ph értéke 2,8 – 1,2 között mozoghat. Miközben a gyomorsavat termeli, kialakul egy másik vegyület is a szódabikarbóna, amely egy bázis (lúgos). Egy gramm sósavval 2,3 gramm szódabikarbóna jön létre. Ez az anyag a vér útján eloszlik az egész testben és később semlegesíti a belekben a gyomorsavat.

Ha nincs elegendő bázis a testben, vagyis táplálék útján nem viszünk be naponta annyi bázikus anyagot amelyre aznap a szervezetnek szüksége van, a szervezt a gyomron keresztül termeli meg szokat a bázisokat, amelyre sürgős szükség van. De eközben még több gyomorsav jön létre, amelyre ilyen alkalmakkor semmi szükség, de az egyik nincs a másik nélkül és ez már gyomorégést fog okozni.

Ezért fontos, sőt létfontosságú, hogy elegendő bázis legyen a szervezetünkben, mert a bázisoknak kettős szerepük van. A májnak, az epének és a hasnyálmirigynek nagyon sok bázisra van szükségük az emésztőnedv képzéséhez:  fél liter epefolyadékra, 1 liter hasnyáélmirígy-váladékra és 3 liter bélmirigynedvre.

A bázisok másik fontos feladata, a test savtalanítása. Ha a bázishiány miatt nem lehet kielégítően elégezni ezt a feladatot, a testnek előbb vagy utóbb meg kell betegednie.

Mivel a bázisok a feladatuk teljesítése közben elhasználodnak, folyamatosan és kielégítő mennyiségben be kell őket vinnünk a szervzetbe, többnyire bázisokban gazdag táplálkozás vagy étrend-kiegészítők útján.

Ha ilyen helyzetben savmegkötő szereket szedünk, azzal gátoljuk, vagy csökkentjük a gyomor savtermelését, de egyúttal a fontos bázistermelést is, és így újabb ördögi kör veszi kezdetét.

A gyomorégés tehát mindig a gyomor segélykiáltása, mellyel a hiányzó bázisokat követeli, nem pedig a savtermelés meggátolását.

Folytatás következik...